Helyes papagájtartás és táplálás – Amit az egészséges madarakért tudni érdemes

A papagájok megfelelő táplálása kiemelten fontos egészségük és hosszú élettartamuk szempontjából, mivel étrendjük közvetlenül befolyásolja vitalitásukat, immunrendszerük működését és viselkedésüket. A papagájok nagyon érzékenyek a tápanyaghiányra, mivel vadon élve igen változatos étrendet követnek. Ha fogságban nem kapják meg a szükséges vitaminokat, ásványi anyagokat és a tápanyagokat megfelelő arányban, akkor táplálkozási hiánybetegségek alakulhatnak ki náluk. A megfelelő táplálással közvetlenül befolyásoljuk a költési kedvüket is, hiszen egy alultáplált, vagy tápanyaghiányban szenvedő madár nem képes eredményesen szaporodni. Ebben az időszakban egyébként is le van terhelve a szervezetük, így érdemes ekkor még több figyelmet fordítani a vitaminpótlásra és a bőséges táplálék biztosítására.

A papagájok elhelyezésénél, valamint táplálásánál mindig vegyük figyelembe, honnan származik az adott faj? Ott milyen táplálékokhoz juthatnak hozzá? Abban a térségben milyen gyümölcsök teremnek meg, és milyen a klíma? Például a hullámos papagáj elterjedését is ez tette olyan gyorsan lehetővé, hiszen a természetben csak néhány fűféle magjaival táplálkozik. Így a fogságban való tartás során is a kevésbé választékos táplálás mellett sikereket lehetett elérni a költetésében.

Hobbitartók futnak bele sokszor abba a hibába, hogy a bolti eladók tudatlansága, vagy esetleg a multik polcain lévő magkeverékeken megtévesztő felírat van. Így nem a papagájuknak megfelelő magkeveréket viszik haza. A nimfáknak ajánlott keveréket már "nagypapagáj" néven árulják, mégis tele van aránytalanul sok napraforgóval. Közben ugyanezt a gyártó ajánlja törpepapagájoknak is. A nevesebb gyártók nem véletlenül készítettek kimondottan fajspecifikus magkeverékeket is. Ezekből érdemes kiválasztani a legmegfelelőbbet, vagy keverhetjük saját magunk is. Nem szabad megfeledkezni arról, milyen időszakban van a madarunk? (költő, pihenő, kedvencként tartott) És mekkora helyen tartjuk? (ketrecben, vagy röpdében) Ugyanis ennek tudatában érdemes a magkeverék összetételén változtatni. Egy kisebb helyen tartott egyed hajlamosabb az elhízásra, ezért ajánlott kevesebb olajos maggal etetni.

A törpepapagájok (Agapornis fajok) étrendjének alapja egy jó minőségű, változatos magkeverék, de önmagában a mag + víz nem elegendő. Az ideális etetés célja, hogy a madár jó kondícióban maradjon, ne hízzon el, és elegendő vitamint, ásványi anyagot, valamint rostot is kapjon.

Ajánlott magkeverék összetevők: vörös köles, sárga köles, fehér köles, zab, szeklice, fénymag, hajdina, csíkos napraforgó, nigermag, kendermag. A zsíros magvak (napraforgó, kender, négermag) túlzásba vitele könnyen elhízáshoz vezethet. Házikedvencként tartott törpepapagájnál ez különösen lényeges, mert a kalitkában tartott madár kevesebbet mozog, így a túl zsíros étrend hamarabb okoz súlyfelesleget.

Lágyeleség: a magok mellett adjunk lágyeleséget (pl. tojásos lágyeleség), valamint változatosan zöldségeket (pl. répa, paprika, brokkoli, cukkini, sütőtök, leveles zöldek). Gyümölcsöt is kaphatnak, de csak mértékkel a magasabb cukortartalom miatt.

Gyomok és zöldek (csak vegyszermentes helyről): tyúkhúr, pitypang levele/virága, útifű, csíráztatott magok. Ezek természetes módon növelik a rost- és mikrotápanyag bevitelt, és sok madár imádja a „legelészős” elfoglaltságot.

Fontos: mindig legyen friss ivóvíz. Nyáron a lágyeleséget pár óra után vegyük el, hogy ne romoljon meg.

Amit kerüljünk: avokádó, hagymafélék, erősen sózott/cukrozott emberi ételek. Ha jutalomfalat kell, fürtösköles vagy inkább néhány szem „zsírosabb” mag legyen.

A Pyrrhura fajok (például Pyrrhura molinae, Pyrrhura rupicola) rendkívül aktív, kíváncsi, „mindenbe belekóstoló” papagájok. A jó étrend náluk nem csak a kondícióról szól: hatással van a tollminőségre, az emésztésre, az energiaszintre és még a viselkedésre is. A cél az, hogy a magkeverék legyen az alap, de a napi friss kiegészítés adják a valódi egyensúlyt.

Fő magkeverék (amit mi is használunk): vörös köles, sárga köles, fehér köles, szeklice, zab, csíkos napraforgó, fehér napraforgó, hajdina, fénymag, hántolatlan rizs, kendermag, négermag, vörös cirok.

Zsíros magvakkat mértékkel: a napraforgó, a kendermag és a négermag értékes energiaforrás, de túl nagy arányban gyorsan elhízáshoz vezethet, főleg ha a madár kevesebbet repül vagy sok jutalomfalatot kap. Ha azt látod, hogy a pyrrhura kizárólag a napraforgót eszi, érdemes csökkenteni az arányát, és több friss eleséggel, illetve csíráztatott magokkal kiegyensúlyozni a menüt.

Napi friss kiegészítés: Pyrrhuráknál különösen fontos a zöldség a gyümölcs és a különféle gyomok, mert segíti az emésztést, és „telít” is, így kevesebb zsíros mag fogy. Jó választás például: répa, paprika, brokkoli, karfiol, cukkini, uborka, sütőtök, friss leveles zöldek (pl. pitypang, tyúkhur, pásztortáska). Gyümölcsöt is kaphatnak, de inkább kiegészítőként (pl. alma, körte, bogyósok), mert a túl sok gyümölcscukor felboríthatja az egyensúlyt.

Csíráztatás: a pyrrhurák imádják a csíráztatott magokat, és ez jó „átmenet” a magos és a friss étrend között. A csíráztatott magok könnyebben emészthetők és változatosabbá teszik az etetést. Fontos, hogy tiszta körülmények között készüljenek, és romlandóak, ezért mindig frissen add.

Lágyeleség és extra fehérje: vedléskor, fiatal madaraknál vagy költési időszakban hasznos lehet a jó minőségű lágyeleség, mert támogatja a tollképzést és a regenerációt. Nyugalmi időszakban viszont ne ez domináljon, mivel a túl sok „erős” kaja felesleges plusz energiát és súlygyarapodást okozhat.

Amit kerüljünk: avokádó, hagymafélék, erősen sózott/cukrozott emberi ételek. Jutalmazáshoz inkább egy kevés köles, pár szem napraforgó, vagy egy kedvenc gyümölcsdarab a jó választás.

A rózsás kakadu (Eolophus roseicapilla) rendkívül intelligens, játékos és „jóétvágyú” faj. Táplálásuknál a legfontosabb cél a jó kondíció és a stabil testsúly, mert a kakaduk – különösen házikedvencként – könnyen elhíznak, ha túl sok zsíros magot vagy túl energiadús falatot kapnak. Náluk a „kevesebb néha több”: könnyebb, rostosabb, zöldségesebb étrenddel gyakran szebb tollazatot, jobb közérzetet és kiegyensúlyozottabb viselkedést látunk.

Alap: könnyű magkeverék / alacsonyabb zsírtartalom: a kakaduk étrendjében a kölesfélék, zab, kisebb magvak és gabonák jól működnek. A napraforgó- és diófélék jellegű, zsíros magvak csak kiegészítők legyenek, ne az alap. Néhány kakadu hajlamos „kiválogatni” a finomságokat, ezért érdemes úgy összeállítani az etetést, hogy ne tudjon egész nap csak a zsíros szemekre ráállni.

Lágyeleségek (a kakaduknál különösen fontos): a zöldség legyen a lágyeleség fő eleme. Jó választás például: répa, paprika, brokkoli, karfiol, cukkini, uborka, sütőtök, zeller, valamint leveles zöldek (pl. madársaláta, tyúkhúr). Gyümölcsöt kaphatnak, de csak mértékkel (pl. alma, körte, bogyósok), mert a túl sok cukor + kevés mozgás gyorsan testsúlyproblémához vezethet.

Rost és „legelészős” jelleg: a kakaduk természetes táplálkozása sokszor földön keresgélve, legelészős jellegű, ezért sok madár nagyon jól fogadja a zöldeket, gyomokat és csírákat. Vegyszermentes helyről adható például: pitypang levele/virága, útifű, valamint csíráztatott magok. Ezek segíthetnek abban is, hogy a madár kevesebb zsíros magot kívánjon.

Jutalomfalatok és tréning: a rózsás kakadu gyorsan tanul, ezért a jutalmazás nagyon hasznos, de itt könnyű túllőni a célon. A zsírosabb magvak (napraforgó, kender) inkább legyenek tréning jutalmak, napi kis mennyiségben. Jó alternatíva lehet egy kedvenc zöldségdarab, vagy egy kevés fürtös köles.

Ha bizonytalan vagy egy élelmiszerrel kapcsolatban, inkább hagyd ki.

Az ara papagájok (például Ara ararauna, Ara chloropterus) nagytestű, intelligens és rendkívül aktív madarak. Az étrendjüknek nem csak „laktatónak”, hanem tápanyagban gazdagnak és változatosnak kell lennie.

Alap: minőségi magkeverék (nagytestű papagájoknak): a nagy gyártók kínálatában megtalálható a nagytestű és a törpearáknak való fajpecifikus magkeverékek.

Napi friss lágyeleség: az aráknál is a zöldség legyen a „gerinc” a friss részen belül. Jó választás például: répa, paprika, brokkoli, karfiol, cukkini, uborka, zeller, sütőtök, valamint leveles zöldek (pl. pitypang, tyúkhur, pásztortáska). Gyümölcsöt is kapjanak, de mértékkel (pl. alma, körte, bogyósok), mert a túl sok cukor nem ideális, főleg, ha mellette sok a mag.

Diófélék és „kemény falatok”: az arák csőre erős, és szeretik a ropogós, törögetős dolgokat. Ez szuper mentális elfoglaltság, de itt is az arány a lényeg. Mandula, dió, mogyoró jellegű falatok inkább napi pár darab jutalomként vagy feladatként, nem tálban korlátlanul.

Csíráztatás: sok ara nagyon jól fogadja a csíráztatott magokat. Ezek jók lehetnek változatosságnak és extra rostnak. Tenyészidőszakban és fiókanevelés esetén szinte nélkülözhetetlen.

Pelettel való táplálás: Törpearák és a nagytestű aráknál is alkalmazzuk a pelettekkel történő kiegészítő táplálást. A száraz pelletek, teljesértékű táplálásként is kiválóak.

Ha kiválasztottuk kedvencünknek a legjobbnak vélt keveréket, akkor se szabad sokat adni belőle! Nagyobb fajoknak a keverékében akár 15-20 féle mag is lehet. Ha mindig frisset adunk, először a könnyebben kibontható magvakat fogyasztják el (általában napraforgót), a többit nem, mivel ezzel már jól is laknak. Későbbi etetésnél megint kapnak új adagot, és kezdődik minden elölről. Ezért érdemes annyit adni neki, és addig előtte hagyni, hogy az apróbb nehezebben kibontható magokból is egyen.

A magkeveréken kívül másik fontos dolog a táplálásnál a zöldség, gyümölcs, és a lágyeleségek. Bármilyen drága vagy tápanyagdús magkeveréket kap a madár, mindig kell nekik más táplálék is! A gyakoribb madarak (hullámos- és nimfapapagáj) szívesebben eszik a fűféléket, különféle növényeket, gyümölcsöket kevésbé fogyasztják. Ellenben a verébpapagáj és más kistestű dél-amerikai faj előszeretettel fogyasztja a gyümölcsöket is. A változatos étrend fontos része a csíráztatott magvak etetése, hiszen ezek könnyebben emészthetőek, és vitaminokban, enzimekben, valamint ásványi anyagokban is jóval gazdagabbak, mint a száraz magok. Különösen hasznosak a fiatal madarak fejlődésében, és a tenyészidőszakban is kiemelt szerepet játszanak.

A növények magvai a csírázáskor tartalmazzák a legnagyobb mennyiségű enzimet, vitamint, és ásványi anyagot, ezért ebben a formában érdemes a madarak étrendjét kiegészíteni vele napi szinten, kifejezetten költési kedv ösztönzésére, a költéshez és fiókaneveléshez is. Ha nem akarjuk a madarakat költetni, csak a sokrétű étrendet szeretnénk biztosítani, úgy elég hetente egy-két alkalommal felkínálni a csíráztatott magokat. Továbbá az önállóvá váló fiókák számára is ajánlott, mivel ezeket könnyebben tudják fogyasztani, és emészteni, mint a keményebb magokat. Kifejezetten javasolt a téli időszakban, amikor amúgy is nehezebb friss zöldeleséget szerezni a madarak számára.

Sokan tartanak a csíráztatástól, ugyanis elsőre bonyolultnak tűnhet, pedig ha betartunk néhány alapvető lépést nem érhet kellemetlen meglepetés. Szinte bármilyen maggal próbálkozhatunk, de leggyakoribbak többnyire a (búza, zab, napraforgó, kukorica, mungóbab stb.). Nem kell drága eszközöket sem vásárolni, legegyszerűbb talán egy befőttes üvegben elkészíteni, amelynek a fedelét kilyuggatjuk. Ennél a módszernél figyelni kell, nehogy a magok kiszáradjanak, vagy pedig bepenészesedjenek! Amint penészt észlelünk, ne kockáztassunk, inkább öntsük ki az egészet, és kezdjük elölről!

A csíráztatás során mindig gondoskodni kell a magok rendszeres öblítéséréről (ajánlott legalább naponta 2-3 alkalommal), és nedvesen tartásáról, illetve kerülni kell a pangó víz kialakulását is. Bio boltokban, és a multik polcain is megtalálni a baloldali képen látható műanyag csíráztató tálat. Én is ilyet használok. Könnyebb tisztán tartani a magvakat, és jól szellőzik benne. Amikor csíráztatunk, ügyeljünk rá, hogy a csíráztató tálat semmikép se ablakban, esetleg radiátor mellett helyezzük el, ahol gyorsan kitud száradni. Érdemes inkább fénytől és hőhatásoktól mentes helyre tenni.

(Búza esetében, de más magoknál is hasonló idő alatt történik a folyamat.)

• Első lépésben a magokat áztatni szoktam 8-12 órán keresztül. Ekkor kétszer több vízzel töltöm fel, mivel a mag dagadni fog.
• 8 órával később a magokat alaposan átöblítem, és ilyenkor már nem töltöm fel vízzel, csak nedvesen tartom (pangó víz nélkül).
• Egy nap elteltével látható a csíra kezdemény. Ugyanúgy alaposan öblíteni kell.
• Két nap múlva már látványosabbak a csírák (akár 5-10mm). Ekkor érdemes etetni.
• A harmadik napon a csírák közül kezd kifejlődni a főhajtáskezdemény.
• A negyedik napon a hajtás is eléri a közel 10mm-es hosszúságot.

A képekre kattintva a leírásban látható csírák fejlődésének ideje.

Egyéb magvak csíráztatva

A csíráztatott magvakat különféle gyümölcsökkel, zöldségekkel dúsítva kiváló lágy eleséget készíthetünk a madaraink részére. Amely megfelelő ásványi, és tápanyagbevitelt biztosít tenyésztésre való felkészítés, fiókanevelés, vagy akár a pihentetés időszakában.

A képekre kattintva a leírásban látható az összetevők listája

Nem minden zöldség, és gyümölcs adható, ami az ember számára nem mérgező! Ilyen például a AVOKÁDÓ, vagy akár a saláta is (a permetszer tartalma miatt). Soha semmilyen formában ne adjuk. Érdemes az alma és a körte magházát és magjait eltávoltítani.

Adható: trópusi gyümölcsök (citrom, mandarin, narancs, ananász, kiwi, banán stb.).
Hazai gyümölcsök (alma, körte, cseresznye, meggy, málna, ribizli, szeder, szilva, barack, eper stb.). A csonthéjas gyümölcsöket érdemes kimagozni.

Zöldségek: répa, brokkoli, kukorica, borsó, bab, sütőtök, paprika, cékla, csípős paprika (antibakteriális hatása van).
Természetesen az összes gyümölcsöt, és zöldséget alaposan megmosva.

Továbbá adható különböző fűfélék, pásztortáska, tyúkhúr, pitypang, kamilla stb.

Gyűjthető zöldek és fűfélék:

Ha ezek a növények ismeretlenek a madarunk számára előfordulhat hirtelen sokat megehet belőle, és enyhe hasmenést okozhat neki, vagy hígabb lesz az ürüléke. Érdemes fokozatosan kismértékben hozzászoktatni. Egyébként az ilyen eleségeket napi szinten kaphatják. A növények begyűjtésénél körültekintőnek kell lenni. Kerüljük az olyan helyeket ahol a növény szennyezett lehet, esetleg korábban permeteztek.

Fontos! A borostyánlevelű veronika mérgező növény. Ha nem ismerjük eléggé a tyúkhúrt, könnyen összetéveszthetőek a fiatal hajtások.

A vállalkozó kedvűek fürtös kölest is termeszthetnek a kedvenceiknek. Nyár elején amikor már melegebb az időjárás, frissen ásott földben sorokban elszórom a magvakat. Vető magnak tökéletes, ha tudunk venni szép egészséges fürtös kölest. A bolti magoknak is épp olyan csíraképesnek kell lennie! Majd a földből kikelő hajtásokat érdemes kiegyelni. Ha nem tesszük meg nagyon sűrű lesz, ami eredményeként kicsi, erőtlen bugákat fog növeszteni.

A kalitka, vagy röpde berendezésekor az egyik legfontosabb dolog az ülő rúd. Bolti műanyag rudak, és a barkácsboltba vásárolható esztergált egyenes botokat is felejtsük el. Mivel a madár lábának mindig ugyanolyan fogást ad, így fekélyessé válhat tőle a talpa. Legjobb megoldás, ha saját magunk gyűjtünk ülőfákat, ágakat. Érdemes különböző vastagságút, és formájút keresni. A vastagságát pedig úgy kell meghatározni, hogy a madár lába kétharmadban érje át. Pyrrhura méretű papagáj esetében rakjunk az ujjnyi vastagtól egészen a három ujjnyi vastagságú ágakat. A kalitkát/röpdét ne zsúfoljuk túl, érdemes a két szélére helyezni az ágakat, így a madár tud biztonságosan repülni.

Mérgező fémek: ólom, cink, réz (pl. rossz minőségű karabinerek, láncok, csengők, kulcskarika) – fémmérgezést okozhatnak.

Ismeretlen/olcsó “kínai” játékok: festékek, ragasztók, bevonatok gyakran nem madárbiztosak.

Műanyag, gumi és szivacs, amit szét tud rágni: lenyelve bélelzáródást okozhat; a puha műanyag darabok különösen veszélyesek.

Zsinórok, cérnák, fonalak, bojtok, laza kötelek: beleakadhat a láb/nyak, szorításos sérülést, fulladást okozhat.

Tükrök (főleg egyedül tartott madárnál): viselkedési problémákat, hormonális pörgést és frusztrációt okozhat.

Homokpapír ülőrúd / csiszolóborítás: feltöri a talpat, sebeket, talpfekélyt okozhat.

Kis “karikák”, gyűrűk, nyitott S-kampók, rossz csatok: beleakadhat csőr, nyelv, lábujj.

Miért jobb a fém etető- és itatótál papagájoknak?

A papagájok erős csőrű, kíváncsi madarak: mindent megkóstolnak, megrágnak. Pont ezért nem mindegy, miből esznek-isznak nap mint nap. A tapasztalat az, hogy a fém tálak (rozsdamentes acél) sokkal biztonságosabbak, tartósabbak és higiénikusabbak, mint a műanyag megoldások. Egyébként a műanyagot sokszor megrágják,a darabokat esetleg le is nyelik, ami szintén káros lehet.

Higiénia: a fém tisztábban tartható

rozsdamentes fém tál nem porózus, nem szívja magába a szagokat, és sokkal nehezebben tapad meg rajta a biofilm (nyálkás lerakódás), ami főleg itatóknál probléma. Emellett bírja a forró vizes mosást, fertőtlenítést, és nem “öregszik” úgy, mint a műanyag.

Műanyag önitató és önetető – miért nem ideális papagájoknak?

A műanyag önitató papagájoknál sokszor több gondot okoz, mint hasznot:

Gyorsan koszolódik: evés közben a papagájok simán belehordanak maghéjat, ételdarabot, port. Az önitató szűk nyílásai miatt ez nehezebben észrevehető, és sokkal nehezebb tökéletesen kitisztítani.

Hamis biztonságérzet: “tele van az önetető, akkor biztosan van elég élelem a madárnak” – közben elakadt a mag és nem tud kifolyni az etetőből.

Összegzés

Papagájoknál általában jobb megoldás egy stabilan rögzített rozsdamentes fémtál, amit naponta egyszer könnyű kivenni, elmosni, visszatenni.

Másik alternatíva amit mi is előszeretettel hazsnálunk azok a kerámia tálak. Ugyanúgy könnyű tisztán tartani. Tömege miatt a madár nem tudja felborítani, lelökni az etetőtálcáról.