Dajkásítás a papagájtenyésztésben – Mikor indokolt, és milyen kockázatai vannak?

A papagájtenyésztésben előfordulhat, hogy egy tojást vagy fiókát a saját szülei helyett egy másik költőpárra kell bízni. Ezt nevezzük dajkásításnak. Megfelelő körülmények között életmentő megoldás lehet, de nem tekinthető egyszerű vagy kockázatmentes tenyésztési módszernek.

Mit jelent pontosan a dajkásítás?

Dajkásítás során egy tojást vagy már kikelt fiókát egy másik, költésben lévő pár fészekodújába helyezünk. A fogadó madarak ezt követően saját tojásaikként keltik, illetve saját fiókáikként etetik és nevelik tovább őket.

A legbiztonságosabb megoldás általában az azonos fajhoz tartozó párok közötti dajkásítás. Közeli rokon, hasonló méretű és fejlődési ütemű fajok között szintén működhet, de minél nagyobb a különbség a fajok között, annál több a bizonytalanság.

Mikor lehet indokolt?

Egy nagy fészekalj nem feltétlenül jelent problémát. Ha a szülők megfelelően etetnek, a különböző korú fiókák együtt is sikeresen felnevelhetők, ezért a dajkásítás csak indokolt esetben javasolt.

A dajkásításnak elsősorban akkor van létjogosultsága, amikor a beavatkozással veszélyben lévő tojást vagy fiókát menthetünk meg.

Ilyen helyzet lehet, ha:
• a szülők nem kotlanak megfelelően;
• rendszeresen összetörik vagy károsítják a tojásokat;
• nem etetik megfelelően a fiókákat;
• az egyik szülő elpusztul vagy kiesik a nevelésből;
• valamelyik szülő megtámadja a fiókákat;
• a nagy korkülönbség miatt a legkisebb fióka nem jut elegendő táplálékhoz.

Nem minden rendellenesnek tűnő helyzet igényel azonnali beavatkozást. Több papagájfajnál a folyamatos kotlás nem az első tojás lerakását követően kezdődik, a fiókák begye pedig két etetés között természetesen kiürülhet. Egyetlen odúellenőrzés ezért könnyen félrevezető lehet.

A fiókák fejlődéséről a rendszeres, lehetőleg azonos időpontban végzett ellenőrzés ad pontosabb képet. Figyelmeztető jel lehet a testtömeg csökkenése, a tartósan üres begy, a gyenge etetési hajlam, a kihűlés, a kiszáradás vagy a testvérekhez viszonyított egyre nagyobb lemaradás.

Tojást vagy fiókát helyezzünk át?

Ha a körülmények lehetővé teszik, általában a tojás áthelyezése jelent kisebb változást a dajkapár számára. A tojás a fogadó pár saját tojásai közé kerül, a fióka pedig már a dajkaszülők alatt kel ki. Ehhez a két költésnek megfelelően összehangoltnak kell lennie.

Már kikelt fiókánál különösen fontos a hasonló kor és fejlettség. Néhány nap korkülönbség egy gyorsan növekvő papagájfiókánál már jelentős méretbeli eltérést okozhat. A túl kicsi fióka könnyen háttérbe szorul, míg egy jóval nagyobb jövevény a dajkapár saját fiókáit hozhatja hátrányos helyzetbe.

Milyen a megfelelő dajkapár?

Nem minden költő pár alkalmas dajkának. A legjobb választás általában egy olyan, már bizonyított pár, amely:
• nyugodtan és kitartóan kotlik;
• korábban is eredményesen nevelt;
• jól tűri a gyakori odúellenőrzést;
• megfelelően eteti a fiókáit;
• nem mutat agressziót;
• jó kondícióban van.

A fogadó párt nem szabad túlterhelni. Attól, hogy képes elfogadni még egy fiókát, nem biztos, hogy a megszokottnál lényegesen nagyobb fészekaljat megfelelően fel is tudja nevelni.

Dajkásítás Pyrrhura fajoknál

A Pyrrhura fajoknál eredményesen alkalmazható a dajkásítás, különösen akkor, ha a fogadó pár megbízhatóan nevel, és a két költés időben közel áll egymáshoz. Célszerű a tenyészidőszakot a pároknál azonos időben elindítani, így a költések várhatóan egy-két héten belül kezdődnek meg. Ha beavatkozás válik szükségessé, több pár közül lehet kiválasztani a legalkalmasabb dajkaszülőket.

Dajkásítás vagy kézzel nevelés?

Ha a saját szülők nem tudják tovább nevelni a fiókát, egy megfelelő dajkapár sok esetben természetesebb megoldást jelenthet, mint a teljes kézzel nevelés. A fióka madarak között fejlődik, és nagyobb lehetősége van a fajra jellemző viselkedés elsajátítására.

Ha azonban nincs megfelelő dajkapár, akkor a kézzel nevelés lehet az egyetlen reális lehetőség.

A dajkásítás nem old meg minden problémát

Ha egy pár rendszeresen nem kotlik, töri a tojásokat vagy nem neveli megfelelően a fiókáit, meg kell keresni ennek okát. A háttérben állhat tapasztalatlanság, túlzott zavarás, rosszul kialakított odú, hiányos táplálás, stressz, betegség vagy a pár nem harmonizál eléggé.

A dajkapár megmentheti az adott költést, de az eredeti költőpár problémáját nem feltétlenül oldja meg.

A tojások rendszeres elvétele ráadásul újabb tojásrakásra ösztönözheti a tojót. Ennek tudatos kihasználása hosszabb távon kondícióromláshoz, kalciumhiányhoz és tojásrakással kapcsolatos problémákhoz vezethet.

Megosztás Facebookon

Kapcsolódó cikkek

← Vissza a bloghoz