Őszibarackfejű törpepapagáj (Agapornis fischeri)

Afrikában honos faj, testhossza kb. 15cm hosszú, a szárnyfesztávolsága pedig 9,5cm. A normál vadtípusnak az alapszíne zöld színű (jobb oldali képen látható). Sajnos sokan tartják kolóniában az Agapornis personata-val, és így sok hibrid jön létre, melyeknek a rajzolatán látszik is, de tisztavérű fischeriként adják tovább... Tápláléka nagy részét magok teszik ki, de szívesen fogyasztják a különféle zöldségeket, zöldeket, fűféléket, és alkalmanként adhatunk nekik főtt tojást is. Kalciumpótlásra szépia csont mindig legyen előttük, csőrkoptatásra pedig legalkalmasabbak a vékony gallyak, vesszők. Én a változatos táplálás esetén is kúraszerűen adok a madaraknak különféle vitamin készítményeket. A papagájokat párban érdemes tartani, a társához erősen kötődik, ezért is hívja az angol a törpe papagájokat "Love bird"-nek (szerelem madárnak).
 

A törpepapagájok egyaránt alkalmasak szobai madárnak, mivel hangjuk halkabb, csipogós, nem jellemző rá a rikácsolás. Természetesen megfelelő reptetést biztosítani kell nekik, de mint a legtöbb papagáj faj, így számukra is a legideálisabb egy természethez közelien berendezett kerti röpde. Lehetőség szerint különböző faágakat, gallyakat helyezzünk el, amelyeknek a vastagsága, az 1-2cm átmérőtől akár 4-5cm is lehet. Így biztosított a madarak karmainak a megfelelő kopása, és lábaknak is jobb, mivel mindig más a fogása. Fontos, hogy a helyüket ne zsúfoljuk túl, legyen elegendő helyük repülni, és több pár esetén kitudjanak térni egymás útjából. A helyük kialakításánál gondolni kell a fürdetésükről is, mivel a törpék kifejezetten szeretnek. Még ősszel a hidegebb időben is rendszeresen fürdenek, így tartva tisztán a tollukat.

 

Költetni páronként, és kolóniában is egyaránt lehet, bár figyelni kell, mert előfordulhat egy-egy madár, akik zavarhatják a többi egyedet. A röpdét ne zsúfoljuk túl, az odúkat kellő távolságra kell elhelyezni egymástól. És biztosítsunk megfelelő mennyiségű fészekanyagot. Költéskor a tojó a csőrében hordja be a fészekanyagot az odúba, melyben egy boltíves fészket épít. Fészekalja 3-6 tojásból állhat, amelyből 23nap kotlás után kelnek ki. Gyűrűzéshez az ajánlott gyűrűméret 4,5mm belső furatú, amit a fiókák lábára kb. 10-12 napos korban lehet felhúzni.

A tojó alig egy hét alatt megépíti a fészket, ha megfelelő ingert érez a költésre, és talál bőven fészeknek való anyagot. Jól látszik, ahogy az odút fűzfa kéregből, levelekből, és vékonyra rágott gallyakból építette be a madár. Ezután ebben alakítja ki a fészket, aminek az alját teljesen apróra rágott növénydarabokkal bélelte ki, így biztosítva a tojásoknak, és majd a később kikelő fiataloknak a kényelmes helyet. Általánosságban elmondható, hogy csak a tojók hordják a fészekanyagot, de láttam már több hímet is, akik ugyanúgy gyűjtötték, és vitték a gallyakat, bár nem olyan intenzitással.

Kirepülés után a fiatal madarakat a szülők még pár hétig etetik, mire teljesen önállóak lesznek. A kicsik napközben sokat repkednek, de többnyire az odú közelében tartózkodnak. Ha veszélyt éreznek, általában az odú biztonságát keresik. Esténként a fiatalok a szülőkkel együtt pihennek. Kolóniás tartásnál fordulhat elő, amikor egy-egy fióka rossz odúba repül vissza, és az ottani szülő kizavarja a kicsit. Szerencsés esetben csak hangosan csivitelnek, rosszabb, amikor megtépik a fiókát, esetleg lábát, vagy körmét megcsípik.

Képek:

További képeket a madaraimról a galériában talál.

Az eladó madarakról kérem, érdeklődjön telefonon, vagy e-mailban.