Nimfapapagáj (Nymphicus hollandicus)

Hullámos papagáj után talán ez a második legelterjedtebb fogságban tartott papagáj faj. Egyaránt alkalmas szobai madárként, egy kis odafigyeléssel hamar kezes madár válik belőle. Több tőlem származó szülők által nevelt madárról kaptam azt a visszajelzést, hogy kezes madarak váltak belőlük. Ez is azt bizonyítja, hogy felesleges kézzel neveltet venni, hiszen kellő odafigyeléssel kezessé tehetjük a kedvencünket. Hangja nem túl hangos, inkább csak reggel, és napnyugta körül hallatja jobban, rikácsolás sem annyira jellemző rájuk. Természetesen a legideálisabb hely számukra egy kerti röpde, ahol többi fajtársával lehet együtt. Nimfa a kakadufélék legkisebbik tagja, fejétől a farka végéig 32cm hosszú. Táplálása sem bonyolult, az alap nimfáknak való keveréken kívül, (ami tartalmaz: vörös,- sárga köles, zab, fénymag, napraforgó, szeklice, muhar, és kendermagot) egészítsük ki még zöld eleséggel (pitypang, tyúkhúr, pásztortáska, kövér porcsin, stb.), és gyümölcsökkel, bár a nimfák ezt kevésbé fogyasztják. Mindig gondoskodjunk elegendő rágcsálni valóról, én minden madaramnak adok rendszeresen fűzfagallyakat. A csőrkoptatáson kívül, jó elfoglaltság, és a friss rügyeket elfogyasztva még további hasznos vitaminokhoz is hozzájutnak.
 
 
   

A nimfapapagáj tenyésztése nem nehéz, ekkor fehérje dúsabb táplálékot biztosítsunk számukra. Költést csak egészséges, kellően felkészített madaraknak engedjük, különben tojásrakási, vagy fiókanevelési problémák fordulhatnak elő. Ajánlott odú méret legalább 25x25cm-es alapterületű legyen, magassága pedig 35cm körüli, és 7-8cm átmérőjű a bebúvó nyílással. Személy szerint jobban szeretem az olyan kivitelű odúkat, melyeknek az egyik oldalán van "kémlelő nyílás" kialakítva, így nem kell minden fészekkontrollkor leakasztani, és a madarakat is kevésbé zavarjuk a költésben. Az aljába tehetünk apró méretű forgácsot, vagy fűrészport, legalább 3-4cm vastagon. Majd ebben a madarak kialakítják a tojások helyét.

A fészekalj 4-7 tojásból áll, amin a hím és a tojó felváltva ül, és 18-21.nap körül kelnek ki. Általában az első  tojás után még nem kotlik meg a tojó, inkább a másodiknál szokott. Újabb tojásokat két naponta rak le. Párban, és kolóniában is költethető, de ekkor a domináns hímek elnyomhatnak más hímeket, ami sok fiatlan tojást eredményezhet. A kolóniás költést azért sem ajánlom, mivel az aktívabb hímek pározhatnak több tojóval, így fogalmunk sem lesz a fiókák pontos szüleiről.   Az ajánlott gyűrű méret belső furata 5,5mm.
A nimfa papagájok megfelelő körülmények között szinte az év bármely szakában költésre bírhatók, de ez nem jelenti azt, hogy tanácsos is! A legoptimálisabb az, amikor a madarakat télen pihentetjük, majd tavaszra felkészítjük őket, és április-május körül  megkezdjük a költetésüket. Mivel a tojókat a tojás rakás eléggé megviseli, így két költésnél többet ne engedjünk a madaraknak. Meg kell adni a pároknak a pihenési, és regenerálódási lehetőséget, még ha ösztönből újra szeretne tojni. A házi kedvencnek tartott madarakra is tavasszal rájön egy költési hullám, és előfordul egy-egy tojást letojik, de nem kell vele foglalkozni, el kell venni tőle. Van aki ilyenkor odút tesz fel nekik, de ezzel csak az ösztöneit ébresztik fel még jobban.

       

A fiókanevelés ideje alatt mindig legyen a szülők előtt elegendő lágy eleség. Próbálkoztam több félével is, de nálam a főtt tojást eszik a legszívesebben (nyáron a nagy melegben pedig gyári tojásos lágy eleséget kapnak), és a csíráztatott magvakat. Ha kirepültek a fiatalok, akkor is adjuk tovább a lágy eleséget, mivel ezt könnyebben tudják fogyasztani, és fokozatosan szoknak hozzá a keményebb magvakhoz.  Ez az időszak fontos a madarak táplálása szempontjából, mivel ilyenkor kell velük megismertetni mindenféle ehető zöldséget, gyümölcsöt, és elkerülhető az egyoldalú táplálkozás. Sajnos előfordul még mindig, hogy sokaknál a madarak a magvakon kívül semmi mást nem esznek, de ha esetleg felkínálják, mivel ismeretlen, hozzá se nyúlnak. Ez pedig komoly egészségkárosodáshoz vezethet hosszútávon. A kirepült nimfa fiókákat körülbelül két hét után szoktam leválasztani, ha már látom önállóan enni őket. Ekkor átrakom őket egy nagy röpdébe a többi fiatal, és pihenős nimfák közé, így tovább tudnak szocializálódni.

Jelenleg "albínó"(fehérarcú lutinó), sárgaarcú (SLYC), pasztellarcú, fallow, domináns ezüst, fehérarcú, lutinó és ezek kombinációit tenyésztem normál, fahéj, gyöngyös, és tarka változatban.

A nimfák költése nálam kizárólag páronként történik, így a hordozó madarak 100%-osan csak a saját szüleik génjeit örökítik tovább! Öröklődéssel, és genetikával kapcsolatban a "genetika" menüpontban olvashat.

Képek:

       
       
       

További képeket a madaraimról a galériában talál.

Az eladó madarakról kérem, érdeklődjön telefonon, vagy e-mailban.